Guerreros Aztecas

2006-ban a legjobb 16 között találkozott a 2 csapat, ahol egy hosszú küzdelem után Argentína a 98. percben szerezte meg a győztes gólt Maxi Rodriguez fantasztikus góljával. Most itt az esély, hogy a világ egyik legjobbjának visszaadjuk a kölcsönt, méghozzá kamatostul.

Nos, hölgyeim és uraim, elértük az elsődleges célunk és sikerült továbbjutni a csoportból, sajnos csak a második helyen, de a lényeg az, hogy bent vagyunk, a legjobb 16-ban. Legyen itt néhány gondolat a múltról, a csoporttársakról és a meccsekről, holnaptól pedig szuggeráljuk erősen az üveggömböt, hátha mond valamit.

... kicsit kedvünket szegték az uruk tegnap, ez nem vitás. Nem értek olyan szinten a labdarúgáshoz, hogy pár másik csapatbloghoz hasonló elemezgetésbe menjek bele, de azért illik írni valamit a tegnap történtekről, most hogy kicsit már leülepedhettek a dolgok. Ahogy ígérték, nem lett szalonremi, ezen és a továbbjutáson kívül több pozitívumot nehéz megemlíteni. Vagy mégsem? (Kassait ne hozzuk fel, mexikói fejjel gondolkodunk...)

A meccset a szokott lendülettel kezdte az El Tri, érthetetlen módon viszont az első félidő közepe táján visszakapcsolt, aminek egyenes következményeként jött a védelem bizonytalankodásainak láttán előre megjósolható uruguayi gól. Borzasztóan kár mondjuk azért a Guardado kapufáért, mely ha bemegy, simán a vb gólja, talán máshogy alakul abban az esetben az egész... A vereség persze nem ezen múlt, nem szabad vitatni, gyengén játszott a csapat. Különösen feltűnő volt a rengeteg pontatlanság, a rossz átadások meg is ölték támadójátékunkat, ez meg uru kontrákkal, szenvedéssel és végül vereséggel járt. Tovább tényleg nem ragoznám, aki nézte a meccset tudja miről beszélek, aki meg nem, az sirassa csak dél-afrikaiakat vagy a franciákat.

Este biztossá vált, hogy a La Celeste után az Albicelestével meccselünk, érdemesebb inkább azzal foglalkozni, a tanulságot Aguirre-ék biztos levonják (én halkan annyit jegyeznék meg, hogy minden tiszteletem Blanco-é, de kezdetni már nem lenne szabad, Hernandezben több a potenciál, Franco meg hiába küzd, ez annyit ér, amennyit Torghelle a magyar válogatottnak...), amennyiben a franciák elleni produkcióból és az argentin védelemből indulunk ki, van keresnivalónk. Négy éve óriásit játszottunk szintén a nyolcaddöntőben, reméljük Közép-Amerikában eleget imádkoznak majd azért, hogy ezúttal a mienk kerüljenek ki győztesen, akkor hadilábon álltunk a szerencsével. Az sem jelentene gondot azért, ha Dos Santos néha jobb lábbal is hozzáérne a labdához, ballal Messi-szint, szörnyű "egylábassága" azonban rettentően feltűnő, már-már idegesítő volt.

Lelkes amatőrként egyelőre több mondanivalóm nincs, nálunk meg amúgy is inkább a csendben való edzésben, mint a belső ügyek kiteregetésében vagy a sajtósokkal való ordibálásban hisznek... ¡¡Si se puede!

Már csak percek vannak hátra a kezdésig, vessünk egy pillantást a kezdőre:

O. Pérez – Moreno, J. Rodríguez, Osorio, Salcido – Guardado, Márquez, Torrado – Giovani dos Santos, Franco, Blanco

Nincs különösebb meglepetés, ahogy korábban írtam, Guardado kezd Juarez helyén, viszont bekerült a TÖKÉLETES 11-es végrehajtója, Blanco! Lehet vele vitatkozni, de neki helye van ebben a csapatban, mégha csak egy félidő erejéig is. Ahogy az El Tri-é, úgy az uruk alapfelállása is 4-3-3, náluk a nagy hiányzó a vírusfertőzéssel küszködő Godín, a Villareal hátvédje, őt Victorino pótolja

Üdv mindenkinek! Mivel hamarosan kezdődik is a várva meccs, mindenkit izgató senkit nem érdeklő bemutatkozásom helyett rögvest bele is vágok az elvárások (sanszok?) áttekintésébe. Gored elfoglaltsága miatt egy csöppet le vagyunk maradva a postok számában, de sebaj, a döntőig még simán behozhatjuk a lemaradást. Az uruguayi blogon maracanazo szépen összefoglalta a két válogatott egymás elleni történelmét, ha másért nem, a vereségük feletti kárörvendés mellett ezért nézzünk át oda.

Az első és legfontosabb persze, hogy tényleg jó-e mindkét csapatnak a döntetlen. Ahogy 1x2 user meg is jegyezte, a fogadóirodák már szinte előre elkönyvelték ezt, 1.8-as szorzóval veszik ezt az eredményt többségében, ami önmagában vérlázító (na nem mintha egy igaz mexikói erre rászorulna). Sajnos a kedves királyi tv is így látja a helyzetet (vagy egyszerűbb a franciák ügyein csámcsogni, mert azt bebizonyították, hogy a "kisebbekről" sok hasznos infót nem tudnak elmondani...), és a "házigazdák vs. gondolatban már otthon levők" baráti sörmeccsét adják a csoport rangadója helyett az m1-en. Mert azt senki nem mondhatja komolyan, hogy a gallok ezen a vb-n valaha is gólt lőnek, szóval az érdemi kérdések Rustenburgban dőlnek majd el.

Azt sem ecsetelem most különösebben, hogy miért tartom évek óta az El Tri-t a legszimpatikusabb válogatottnak, aki látta a legutóbbi 2:0-ás győzelmünket, annak számára ez nyilvánvaló lehet. Az a csapat, mely egyenlő állásnál, "esélytelenként" (köszönjük) védekező középpályás helyett behoz egy negyedik csatárt is, az már engem ott megvett volna, reméljük másokat is, és biztosak lehetünk benne, hogy nem alkuszik meg a szalonremivel. Ettől függetlenül mondjuk simán lehet egy izgalmas csatában szoros döntetlen, de a szokásos fröcsögőket ez annyira nem fogja érdekelni, ahogy például az új-zélandiak összeállítása sem "szakértőként" a stúdióban ülve. Egy szó, mint száz, dél-amerikai felebarátainkkal karöltve fogunk továbbmenni, ez egyértelmű, ahol ők egy izgalmas mérkőzést játszhatnak majd az argentínokkal, míg mi A1-es jelzéssel egy újabb könnyed lépést teszünk a hőn áhított cél felé.

Hogy a lényegi dolgokról is szóljak, nézzük miben változik az összeállítás. Két ponton biztosan, Vela húzódás, Juarez sárga lapos eltiltás (mindkettőt azért kapta, mert szabadrúgásnál a labda elé állt...) miatt kénytelen kihagyni a mai találkozót. Vela egyelőre nincs formában, a keret meg hemzseg a kiváló csatároktól, úgyhogy nem halunk bele az átmeneti elvesztésébe, helyén a gólszerző Chicarito kezdhet, Juarez pótlása ennél már érdekesebb, talán Guardado kerülhet be végre a kezdőbe. Az uruk tengelyéből Godín vált ki, Franco Lugano-val vívott nagy bírkózásai közepette így Dos Santos előtt az eddigieknél is szabadabb út nyílhat a kapu felé. Aguirre megígérte az offenzív játékot, higgyünk neki.

Egyelőre ennyi, ha nem említettem volna, a mérkőzést Kassai Viktor vezeti, 16 órától.

Aguilar most a kispadon kezdett, a helyére Osorio húzodott vissza, csereként pedig Moreno állt be, mint középhátvéd, Márquez pedig mint védekező középpályás húzódott előrébb. A játék első 10 perce alapján részünkről inkább a kontrajáték rajzolódott ki, Márquez révén igyekeztünk a 16-so előtt labdát szerezni, amiből Franco, Vela és Dos Santos sprintelhetett előre. A kakasok inkább az ívelésekre rendezkedtek be, kihasználva a magasságbeli fölényüket, Anelka, Rybéry, Malouda azonban hozta az Uruguay elleni formájukat. Bátran kezdtük a meccset, veszélyesebb helyzeteink voltak, egy kis szerencsével (és ha Vela-nak lett volna esze is), már az első félidőben megszerezhettük volna a vezetést. A 32. percben azonban épp neki kellett idő előtt távoznia a pályáról, egy viszonylag ártatlan helyzet után húzódott meg a lába, a helyére Barrera állt be. (én inkább Guardado-t raktam volna a pályára, mivel Barrea a Pumas-ban inkább jobbszélső poszton van) Vela nagyon szeretett volna bizonyítani a klubbéli csapattársaival szemben, ez azonban nem jött össze, remélhetőleg Uruguay ellen már bevethető lesz.

A szünetben csatárt cserélt az ellenfél, Anelka helyett jött be Gignac, talán ennek köszönhető, hogy egy kicsit megélénkültek a francia támadások, Pérez-nek volt dolga rendesen a beíveléseknél, de mindig biztosan fogta/ütötte ki a Jabulanit. (kellett az az amerikai focis gyakorlás a 2 meccs között…) Aguerre húzott egy merészet és az 54. percben lehozta az inkább védekező középpályás szerepben tündöklő Juárez-t és a csatárt, Javier Hernandez-t küldte be a helyére, így tulajdonképp már 4 csatárral ostromoltuk a francia védelmet. Barrera átjött a jobb oldalra, Dos Santos átment a balra, középen pedig Franco és Chicharito várta a labdákat. Pár perccel később ismét egy bátor húzás a részünkről, az öreg Blanco jön be a fáradó Franco helyére.

2 perccel később Márquez remekül indította Hernandez-t, aki a les vonalról kilépve ajtó-ablak helyzetben mattolta Lloris-t. 1-0 Mexikónak, teljesen megérdemelten. A játék képe ez után véglegesen megváltozott, a franciák szenvedtek, mi pedig játszhattuk a rövid passzos kombinációkra épülő játékunkat.

A parádé gólt eredményezett, Barrera a 76. percben szélsebesen indult el a jobb szélen, lefutta Evra-t majd a 16-oson belül Abidal, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, fel is rúgta. Egyértelmű 11-es, nem is volt belőle vita. Blanco állt a labda elé, aki magabiztosan mutatta be, hogyan rúgják a büntetőt a Yucatan fennsíkon. 2-0! A meccs további része már nem tartott izgalmakat, így megérdemelten, szép játékkal nyert Mexikó.

 A meccs embere számomra megint csak Dos Santos, aki az egész mérkőzés alatt lelkesen és hasznosan játszott, de Márquez és az egész védelem megérdemel egy külön dicséretet. Torrado íveléseivel azonban még mindig nem vagyok megelégedve… Nagy lépést tettünk a továbbjutás felé és végre megmutattuk miért is minket tartottak a csoport favoritjának. Arrrrriba! A mexikói drukkereknek pedig külön köszönet, hogy végre elnyomták a vuvuzelát és végre igazi focihangulat költözött a stadionba.

Viktor Hugo pedig a meccset megnézve bontott egy sört és megírta a Nyomorultakat…

Az előzetesekkel szemben egyáltalán nem voltunk megilletődve a vuvuzela hangzavarban és rögtön nekiestünk Dél Afrikának. Az első 10 percben csak a labdát keresték az afrikaiak, ez idő alatt egy kis szerencsével több gólt is szerezhettünk volna. Negyed óra alatt összeszedte magát az ellenfél és jóval szervezettebben védekezett, a labda azonban így is 60-70%-ban nálunk volt, Giovanni remek játékával többször is helyzetbe hozta a csatárainkat, Aguillar pedig balbekk létére a széleken felfutva segítette a támadásokat.  Az egyetlen hiba az volt talán, hogy Torrado feltűnően sokszor indította rosszul Aguillart, így teljesen feleslegesen futotta szét az agyát. Hiába halmoztunk helyzetet-helyzetre, nem jött a gólt, Franco mester vagy 3x is a kapuba bólinthatta/rúghatta volna a labdát, de nem jött össze. Félidő 0-0.

"Kedves mexikói játékosok, a legtöbb külföldi azt hiszi Dél-Afrikáról, hogy itt nagyban dúl a megvesztegetés és a korrupció. Ennek megfelelően nektek és a kedves szurkolóitoknak ingyen vacsorát ajánlunk fel, ha elvesztitek a meccset Pénteken. Csak hozzátok el az érvényes mexikói útleveletek 14-17:00-ig minden Nando étterembe és egy negyed grillcsirkét és sültburgonyát kaptok ingyen.

U.I.: Ha nincs útleveled, biztosan lesz olyan, aki majd kölcsönad egyet."
 

„Engedélyt kértem, hogy elmehessek a VB-re, de nem engedélyezték”- nyilatkozta az idősebbik Hernandez. „Két napot gondolkodtam rajta és úgy döntöttem, hogy otthagyom a klubbot. Úgy gondolom az a legfontosabb, hogy láthassam a fiamat a VB-n játszani, a munka csak másodlagos. Vannak dolgok, amelyek örökké itt maradnak, de olyanok is amelyek elmúlnak. Megértem egyesek felháborodását, de vannak életre szóló alkalmak, amelyeket nem szabad kihagyni. ”

Attól függetlenül, hogy hogyan teljesít majd Mexikó, illetve a kisebbik Hernandez a VB-n, úgy gondolom jó döntést hozott a papa és egy életre szóló élmény lesz látni fiát a világbajnokságon. 

Mivel Jonathan dos Santos nem került be a válogatott utazókeretbe, a papa a brazil származású Zizinho igencsak kiborult.

 „Elegünk van abból, ahogy bánnak vele – nyilatkozta a Televistának Zizinho, Dos Santos édesapja. – Nem ez az első eset, hogy ez történik, de most már elég volt. Jona soha többé nem lép pályára Mexikó mezében! Ha lenne huszonhárom játékos, aki jobb nála, azt elfogadnám, de nem ez a helyzet. Ezt még egyszer nem csinálják meg vele. Imádom Mexikót, ez az én hazám, még ha brazil is vagyok, de a srácot nem sérthetik így meg."

Természetesen mi sem maradhatunk ki a sunásposztból, (hiszen valahogy látogatókat kell szerezni...) Tequilával elmegy... :)

A szokásos 4-3-3 felállásban kezdtük a meccset, Lippi pedig egy új 4-2-3-1-et próbálgatott az olaszokkal. Már az álmoskönyv szerint se jó jel, ha a jól bevált felállást megváltoztatjuk és közvetlenül a VB előtt kísérletezgetünk valami újjal, de úgy tűnik Lippi szeret kísérletezgetni.

Kapusok: Guillermo Ochoa (América), Luis Michel (Chivas), Oscar Pérez (Jaguares) Hátvédek: Rafael Márquez (Barcelona), Carlos Salcido (PSV), Francisco Rodríguez (PSV), Héctor Moreno (AZ), Ricardo Osorio (VfB Stuttgart), Efraín Juárez (Pumas), Paul Aguilar (Pachuca), Jonny Magallón (Chivas)

Középpályások: Andrés Guardado (Deportivo La Coruna), Gerardo Torrado (Cruz Azul), Israel Castro (Pumas), Pablo Barrera (Pumas), Jorge Torres (UANL)

Csatárok: Carlos Vela (Arsenal), Giovani dos Santos (Galatasaray), Guillermo Franco (West Ham), Alberto Medina (Chivas), Adolfo Bautista (Chivas), Cuauhtémoc Blanco (Veracruz), Javier Hernández (Chivas)

Ívelések, beadások... ahogy az angolok ellen sem tudtak a védőink mit tenni ezekben a szituációkban, úgy itt se. A hollandok, ellentétben Engerland-al, nem totojáztak és már az elején beszorítottak minket. Meg is lett az eredménye, egy remek beadás után Van Persie Nilo mellett lépett ki és a kissé furcsán kimozduló Ochoa-t mattolta a kapuba. A gól után kissé felrázodott a csapat,  legfőképp Guardado és Torrado játékával lett egyre veszélyesebb az El Tri. A szünidő előtt azonban Affelay orbitális passzát vágta megintcsak Van Persie a kapunkba (védők megint 5 méterrel hátrébb, Coronitat szopogatva), így egy kicsit szomorúbban szólt a Mariachi az öltözőben. 

A szünetben bejött Barrera és Juarez, hála nekik, lényegesen megváltozott a játék képe, a második félidőben sokkal nagyobb nyomás alatt tartottuk fapapucsékat. Ennek meg is lett az eredménye, Javier Hernandez (MU drukkereknek, igen a Chicharito) végre megmutatta híres ugrótehetséget és a kapuba fejelt. Nagyon hajtottak a fiúk az egyenlítésért, elöl veszélyesek voltunk, a védelem is összeszedte magát, de sajnos a focit gólra meg időre játszák, így a végeredmény Hollandia, Mexikó 2-1. Carramba Amigos!

Összefoglalva, nah, jó volt ez (nem, nem attól volt jó, hogy most csak kettőt kaptunk). Ha az egész meccsen tudtuk volna hozni a második félideji formánkat ütöttünk volna mint egy jó kis hazai Jalapeno, de így megérdemelten nyert Hollandia.

Arriba Mexico Cabrones!

Hétfőn a VB esélyes angol válogatottal csapott össze az El Tri a Wembley gyepén közel 90 000 szurkoló előtt. Talán ez volt a legjobb módja megtapasztalni, milyen hangulat fog a csapatra várni a VB nyitó meccsén ahol Dél-Afrikát kell megaláznunk a hazai pályán. Aguirre óvatos, inkább védekező felállást választott, azonban a meccs elején meglepetésre sokkal agresszívabban és támadó szemlélettel játszott a csapat. Walcott szökkenéseitől eltekintve az első negyedóra Mexikóról szólt.

A Crouch – King fejjáték sajnos az egyik legnagyobb gyengeségünkre mutat rá, a magas labdákkal az alacsony védelem nem nagyon tud mit kezdeni. Hasonló volt a helyzet a második gólnál, ahol a gordo Pérez még a lécre tolta a labdát, az (lesről btw, nemtudom a chino játékvezetők hol voltak?) érkező Crouch azonban elnyomta Rodríguezt és a kapuba sodorta a labdát.

Ennek ellenére a második félidő a mienk volt, Vela kétszer is gólt rúghatott volna, Salcido a kapufát is eltalálta, többször is zavarba tudtuk hozni a gyengén muzsikáló angol védelmet. A félidő végén nagy nehezen összejött és Franco megérdemelten kotorhatta a hálóba a lasztit.

A második félidő elején Glenn Jhonson gyorsan lehűtötte a kedélyeket, a csapat védelmének az esze még az öltözői burrito-n járt, mikor Jhonson egyszerűen átrobogott rajta és a hálóba rakta a labdát. A második félidőre az angolok összeszedték magukat és inkább a mezőnyjátékkal telt el a meccs, a játékon még a beálló Guardado, Chicharito és a nagy öreg El Temo sem tudott érdemben változtatni.

Összességében elmondható, hogy a csapat bátran és elszántan küzdött a Wembley gyepén, szégyenkeznie nincs ok, a VB-n azonban sokkal több figyelemre lesz szükség mind a védelemben, mint a támadások befejezésnél.

Szerdán Hollandia, ARRIBA!!!

José Andrés Guardado Hernández 1986 szeptember 28.-án látta meg a napvilágot Guadalajara-ban. (Azt megvolt, hogy az általános iskolai tanárnőm mindig úgy fenyített, hogy „gvádáláhárá”, aztán 2 év alatt rájött, hogy van egy ilyen város Mexikóban…?) Nem igazán ment neki a sombrero készítés, így a kis Jose felcsapott focistának a helyi F.C. Atlas-nál. Az első profi mérkőzését 2005-ben, 18 éves korában vívta a Pachucha ellen, amit 3-2 hozott is a csapat. Rövid idő alatt meghatározó csapattagja lett az Atlas-nak, 64 meccsen szerepelt és ebből 7-szer talált a kapuba. 2006-ban már Európából is szép számmal akadtak kérők, szóba hozták a Real Madridot (mondjuk a Madrid-ot kivel nem hoznak szóba?), a Serie A-t, de végül a kis chepe a Deportivo de La Coruna-hoz igazolt. (A Depor 75%-ban birtokolja a játékjogát, a másik 25 maradt az Atlas-nál.) Örült is José, mivel a tanulás terén nem egy nagy spíler és semmi kedve sem volt egy új nyelvet megtanulni…

A Depor-ban is rövid idő alatt alapember lett, eddig összesen 78-szor lépett pályára és összesen 10 gólt szerzett, megfejelve még 18 kiosztott gólpasszal. A játéktér bal oldalát Ő uralja, mind támadásban, mind védekezésben hatékonyan segíti a csapatot, valószínű, hogy rövidesen egy nagyobb klub is ki fogja vetni rá a hálóját.

A válogatottban ellenünk mutatkozott be 2005-ben, pár hónappal az után, hogy megkapta a profi szerződését az Atlas-tól. 2006-ban meghívást kapott a világbajnokságra, de mindössze egyszer lépett a pályára. Azóta kerek negyvenszer húzta magára az Eltri mezét és hatszor volt eredményes.

Javier Hernandes Balcázar 1988 június 1,-én látta meg a napvilágot Guadalajara-ban. Az apa az a Javier Hernández Gutiérrez, aki 86-ban tagja volt a mexikói keretnek, nem beszélve arról, hogy a nagypapa, a jó viejo Tomás Balcázar, a számunkra szomorú véget ért 54-es vb-n erősített a mexikói válogatottat. Kilenc éves korában már a labdát tologatta a burrito helyett az alsóbb osztálybeli Chivas Coras-ban.  A nagy, Chivas-beli bemutatkozóra 2006-ig kellett várni, amikor a 82. percben váltotta a szebb időket látott Omar Bravo-t és rögtön élt is a lehetőséggel, a 3-0-át 4-re módosította kis guerrero. Abban az idényben már több gólt nem lőtt, sőt a következő idényben is csak hatszor lépett pályára és még csak egyszer sem zörgette meg a hálót. A 2009-es Clausura-ban már négyszer is beköszönt az ellenfeleknek, az Apertura-ban pedig megosztott harmadik lett a góllövő listán. Jelenleg ő vezeti a góllövőlistát, tizenkét meccsen, tíz gólt szerzett összesen.

Az U20-ban 18 évesen mutatkozott be és tagja volt a 2007-es U20-as vb keretnek is. A nagycsapatban 2009-ben debütált Columbia ellen, ahol egy gólpasszal indította a bemutatkozását, idén februárban már két gólt rángatott a Bolíviai kapuba, plusz még kiosztott egy gólpasszt is. Március 3.-án Új-Zélandnak fejelt egy gólt (hiába 172 chiquilin, izomlábaival akkorákat ugrik, mint egy szöcske) 17.-én pedig 1 találattal segített hozzá Észak-Koreát a 2-1-es pofonhoz. Becenevét „Chicharito” (azaz borsószem), nem a termete miatt (btw a mexikó válogatott nem a fejesekre fog utazni), hanem a papa után, az igazi El Chicaro-tól örökölte.

Így nem csoda, hogy az öreg kontinensről is elkezdtek utána érdeklődni, olyannyira, hogy a nagy tintás, Sir Alex Ferguson a Manchaster – Bayern utáni napon vacsorára hívta az egész családot. Nemsokára robbant is a nagy hír, hogy Július 1.-től a Manchester United első mexikói játékosa lesz. Annyit már most le merek fogadni, hogy Owen-nél több gólt fog lőni. 

"Csatár vagyok, szeretem magam jól érezni a pályán, mindig nyerni akarok és nagy dolgokat elérni"

Jellemezt magát a vele készített interjúban, tökéletes angolsággal, így még a nyelvi akadályok sem fognak neki gondot okozni a beilleszkedésben.

Nagy jövő áll a fiú előtt és itt az első alkalom, hogy ezt az egész világ előtt bizonyítsa. A válogatottban a 9-es mezt fogja viselni.

Viva México Cabrones!

Íme a 26-os keret, akik Június 11.-től megkezdik a menetelést Dél Afrikában. Még egy-két Tres Sombreros és elkezdem bemutatni a játékosokat részletesebben is.

Kezdésnek a VB himusz spanyol verziója. Arrriba!