Hétfőn a VB esélyes angol válogatottal csapott össze az El Tri a Wembley gyepén közel 90 000 szurkoló előtt. Talán ez volt a legjobb módja megtapasztalni, milyen hangulat fog a csapatra várni a VB nyitó meccsén ahol Dél-Afrikát kell megaláznunk a hazai pályán. Aguirre óvatos, inkább védekező felállást választott, azonban a meccs elején meglepetésre sokkal agresszívabban és támadó szemlélettel játszott a csapat. Walcott szökkenéseitől eltekintve az első negyedóra Mexikóról szólt.
A Crouch – King fejjáték sajnos az egyik legnagyobb gyengeségünkre mutat rá, a magas labdákkal az alacsony védelem nem nagyon tud mit kezdeni. Hasonló volt a helyzet a második gólnál, ahol a gordo Pérez még a lécre tolta a labdát, az (lesről btw, nemtudom a chino játékvezetők hol voltak?) érkező Crouch azonban elnyomta Rodríguezt és a kapuba sodorta a labdát.
Ennek ellenére a második félidő a mienk volt, Vela kétszer is gólt rúghatott volna, Salcido a kapufát is eltalálta, többször is zavarba tudtuk hozni a gyengén muzsikáló angol védelmet. A félidő végén nagy nehezen összejött és Franco megérdemelten kotorhatta a hálóba a lasztit.
A második félidő elején Glenn Jhonson gyorsan lehűtötte a kedélyeket, a csapat védelmének az esze még az öltözői burrito-n járt, mikor Jhonson egyszerűen átrobogott rajta és a hálóba rakta a labdát. A második félidőre az angolok összeszedték magukat és inkább a mezőnyjátékkal telt el a meccs, a játékon még a beálló Guardado, Chicharito és a nagy öreg El Temo sem tudott érdemben változtatni.
Összességében elmondható, hogy a csapat bátran és elszántan küzdött a Wembley gyepén, szégyenkeznie nincs ok, a VB-n azonban sokkal több figyelemre lesz szükség mind a védelemben, mint a támadások befejezésnél.
Szerdán Hollandia, ARRIBA!!!