Ívelések, beadások... ahogy az angolok ellen sem tudtak a védőink mit tenni ezekben a szituációkban, úgy itt se. A hollandok, ellentétben Engerland-al, nem totojáztak és már az elején beszorítottak minket. Meg is lett az eredménye, egy remek beadás után Van Persie Nilo mellett lépett ki és a kissé furcsán kimozduló Ochoa-t mattolta a kapuba. A gól után kissé felrázodott a csapat, legfőképp Guardado és Torrado játékával lett egyre veszélyesebb az El Tri. A szünidő előtt azonban Affelay orbitális passzát vágta megintcsak Van Persie a kapunkba (védők megint 5 méterrel hátrébb, Coronitat szopogatva), így egy kicsit szomorúbban szólt a Mariachi az öltözőben.
A szünetben bejött Barrera és Juarez, hála nekik, lényegesen megváltozott a játék képe, a második félidőben sokkal nagyobb nyomás alatt tartottuk fapapucsékat. Ennek meg is lett az eredménye, Javier Hernandez (MU drukkereknek, igen a Chicharito) végre megmutatta híres ugrótehetséget és a kapuba fejelt. Nagyon hajtottak a fiúk az egyenlítésért, elöl veszélyesek voltunk, a védelem is összeszedte magát, de sajnos a focit gólra meg időre játszák, így a végeredmény Hollandia, Mexikó 2-1. Carramba Amigos!
Összefoglalva, nah, jó volt ez (nem, nem attól volt jó, hogy most csak kettőt kaptunk). Ha az egész meccsen tudtuk volna hozni a második félideji formánkat ütöttünk volna mint egy jó kis hazai Jalapeno, de így megérdemelten nyert Hollandia.
Arriba Mexico Cabrones!
