Az előzetesekkel szemben egyáltalán nem voltunk megilletődve a vuvuzela hangzavarban és rögtön nekiestünk Dél Afrikának. Az első 10 percben csak a labdát keresték az afrikaiak, ez idő alatt egy kis szerencsével több gólt is szerezhettünk volna. Negyed óra alatt összeszedte magát az ellenfél és jóval szervezettebben védekezett, a labda azonban így is 60-70%-ban nálunk volt, Giovanni remek játékával többször is helyzetbe hozta a csatárainkat, Aguillar pedig balbekk létére a széleken felfutva segítette a támadásokat. Az egyetlen hiba az volt talán, hogy Torrado feltűnően sokszor indította rosszul Aguillart, így teljesen feleslegesen futotta szét az agyát. Hiába halmoztunk helyzetet-helyzetre, nem jött a gólt, Franco mester vagy 3x is a kapuba bólinthatta/rúghatta volna a labdát, de nem jött össze. Félidő 0-0.
A második félidőben már egy jóval szervezettebb Dél Afrika jött ki a pályára, a támadásainkat jobban szűrték és elővették a legveszélyesebb fegyverüket, a kontrákat. Az 54. percben jött is a pofon, egy középen elveszített labda után Tshabalala bombázta a labdát a kapunkba.
Pár percig csillagokat láttunk, mert rohadtul nem találtuk a játékunkat, Aguerre gyorsan cserét is kért, Guardado váltotta Aguilar-t. Visszatért az eddigi játék képe, de a szervezetten védekező Dél-Afrikával nem tudtunk mit csinálni, Aguirre mindent bevetett, először az öreg Blanco váltotta Vela-t, majd később Chicharito jött be Franco helyére (mondjuk szerintem ezt a cserét JÓVAL hamarabb meg kellett volna már tenni). Eközben a kontrákból Tshabalala és Mphela többször is veszélyes volt a kapunkra, nem sok hiányzott ahhoz, hogy Bafanáék végleg eldöntsék a meccset. A 79. percben azonban Blanco – Guardado játék után egy remek ívelésből a beragadó Mokoena-nak hála, Marquez került tisztán helyzetbe, és higgadtan rakta a kapuba a labdát. Az eddigi játék képe megbomlott mindkét csapatnak kellett a 3 pont, ehhez talán Dél-Afrika járt közelebb, Mphela a töketlenkedő Rodríguez mellett a hosszabbításban a kapufára lőtte a labdát. 3 perc hosszabbítás után 1-1, a játék képe alapján jogosan.
A meccset már az első félidőben el kellett volna dönteni és hátradőlve, kukorica sört szopogatva megvárnia hármas sípszót. CARRAMBA! Ahogy az lenni szokott, az a csapat kapta a gólt, aki a legtöbb helyzetét elszórakozta és ezután már nekünk kellett idegesen futni az eredmény után. A meccse embere nállam Giovanni dos Santos, remekül játszott, osztogatta a labdákat és amikor kellett, lőtt. (Khune pedig védett…) Javier Hernandez szerintem egy kicsit későn jött be, Franco-n látszott, hogy ma nem fog gólt lőni. Blanco pedig akármekkora rutinrája, a 37 évével már nem tud egyes labdákat utolérni. Nagyon fontos lesz az X miatt a Francia - Uruguay végeredménye a csoport szempontjából.
VIVA MEXICO!
